Szeretettel köszöntelek a Isten Patikája közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Patikája vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Patikája közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Patikája vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Patikája közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Patikája vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Patikája közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Patikája vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy festőművész befejezte azt a
festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a
jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt
állok, és zörgetek” (3,20).
A festő kisfia megszólalt:
Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr
Jézus nem is tud bemenni!
Csak
akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót,
és ha Őt behívják. Ezért hagytam el a külső kilincset.
Istenem, gyenge vagyok jónak lenni,
Gyenge vagyok bármi jót tenni.
Adj erőt, hogy jót cselekedjek,
S ne hagyd, hogy vétkezzek.
Én mióta élek, csak adni szeretnék neked,
Nem is kérem, hogy Te tégy asztalomra kenyeret,
De emberként gyenge vagyok,
Gyengeségemben hozzád fordulok.
Én nagyot tenni nem akarok,
De megváltozni egyedül kevés vagyok!
Adj erőt nekem segíteni...
Hogy tudjak másokkal jót cselekedni.
Hadd legyek én a világ fekete kávéjában a tej.
Legyen az tőlem gyengébb és hidegebb...
|
|
|
Zelk Zoltán: Őszi mese Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel. -Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást! A falevél erre sírva fakadt. -Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom.
Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdõ közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetõsen hûvös volt. Néhány "jónapot", egy-két "jóestét". Semmi több. "Jégtörésrõl" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükrõl. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol.
Kiemelkedem, elrepülök ebből a világból.
Álmok, vágyak, más világ,
Agyam lázban ég, s ezernyi dimenziót vált…
A föld felett szárnyak nélkül suhanok,
Fülembe angyalok súgnak hétpecsétes titkot.
Nem értem szavukat, mégis érzem;
tündércsilingelés mosolya árad szét szívemben.
Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
repülök, távol a világtól…
Fekete:
a hegymélyi barlangok tátongó öble…
Hófehér angyal repít a fekete éjbe.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás