Schvalm Rózsa: Betlehemi csillag fénye

Ígéret szava, égi üzenet,

mit próféták ajka zengett,

eljött a nap, az Ige testté lett,

Isteni gyermek született!

Betlehemben csillagfényes este,

törékeny, emberi testben.

Isteni küldött, béke követe,

s az ember nem ismerte fel.

Szerényen és szegényen érkezett,

bölcsője barmok jászla lett.

Szeretete világot átölelt,

örök haláltól megmentett!

Tér-időn átível e szeretet,

ma is ment hívő lelkeket.

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Hívő néped jöttödre vár.

Várakozó szeretettel,

vággyal tekint az égre fel.

Reményt árasztó fénysugár,

ami áttör tél homályán,

Hozzád vonzza szíveinket,

zeng Feléd a hálaének.

Te vagy kincsünk és örömünk,

Tebenned van reménységünk.

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Hívő néped jöttödre vár.

Schvalm Rózsa

(2010-12-12)

Pereméről nézem

Pereméről nézem e világot,

a ballagó idő oromzatán,

Elmerengve néha meg-megállok,

vajon miért az örök rohanás?

Megértettem már az idők szavát,

nem áltatom magam ábrándokkal.

A földnek vándora vagyok csupán,

amíg lelkem e porhüvely foglya.

E világ kincse már nem ejt rabul,

sorsa az enyészet, mulandóság.

Ideig való, a fénye megfakul,

hogy megszerezzem nem űz már a vágy.

Szemem előtt tágul a láthatár,

kincseit tárja egy másik világ.

Ha hasad a hajnal

Ha hasad a hajnal tűnik a sötétség,

szertefoszló árnyak semmibe hullnak.

Áttetsző ragyogásban árad a fény,

borús homályfellegek elvonulnak.

A lélekben is világosság dereng,

ha érinti az Isteni, igaz hit.

Mennyei harmattal reményt csepegtet,

melyben kétség és félelem oldódik.

Nem retteg többé, félni nincs oka már,

mert átjárja a Krisztusi szeretet.

Megtöri bűnnek, halálnak hatalmát,

védőkarját óva tárja felette.

Két külön világ

Isten világa végtelen,

ember világunk oly kicsi.

Bár szárnyaló a képzelet,

önmagát túl nem lépheti.

Nem élhet burokba zárva,

építve magas falakat.

Szükség van változásra,

mi a falakon túl mutat.

Egységes egész a világ,

bölcs hatalom igazgatja.

Legyőzve minden akadályt,

fénylőn ragyog a keresztfa.

Schvalm Rózsa

(2012-11-06)

Zarándokként élem

Zarándokként élem földi életem,

néha árnyék, máskor a fény vetül rám.

Ha gondok fellege vonul felettem,

kiutat keresek hol megoldás vár.

Utak kavalkádja nyílik előttem,

merre induljak nem könnyű dönteni.

Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,

vonz  ahol fényt látok földerengeni.

Áradó sugara lelkem érinti,

bár az út nem sima, göröngyös talán,

bennem vágyat ébreszt mégis s felhevít,

reményszikrát vetve fellobban a láng.

 A lélek békessége

Nyughatatlan az embernek lelke,

önmagával sincsen békessége.

Az élet harc és örök gyötrelem,

míg benned Uram, nem lel békére.

Ha benned már megbékélt Istennel,

önmagával is békessége lesz.

Megnyílik akkor szív és értelem,

megszűnik lelki harc és gyötrelem.

Világosság, fény gyúl a lélekben,

égi fény, mi betölti az embert

Isteni örömmel, szeretettel,

hitben gyökerező reménységgel.

Schvalm Rózsa

(2011-02-16)

Miért e világ?

Miért e világ, és miért az élet,

hogyan alakult, hány milliárd éve,

kérdi sok tudós, s filozófus elme,

igaz válasz az eredetben rejtve.

Ha kérdésre választ más úton keres,

irányt tévesztve tévelyeg az ember.

Ami lett, nem műve a véletlennek,

oka és célja van a teremtettnek.

Minden igen jó, Isten igent mondott,

embert saját képmására alkotott.

Hogy cselekvésben Hozzá hasonlítson,

más teremtmények felett uralkodjon.

Ki voltál számkivetett

Ki voltál számkivetett,

Néped között idegen,

Helyedet nem lelhetted,

Te vagy nekem mindenem.

Nevedről neveztetem,

Uram, ne hagyj el engem!

Nélküled nem létezhetem,

Tátongó űr a lelkem.

Ha Tőled elszakadok,

Nélküled semmi vagyok.

Bűneimet én megvallom,

Hozzád száll imádságom.

Irányítsd az utamat,

Minden napon én Uram!

Tebenned van bizalmam,

Békességem, nyugalmam.

Schvalm Rózsa

(2012-09-23)

Ha pénz az istened

Ha pénz az istened, a világ meghajol előtted,

nyugalmad van és feletted kék az égbolt, felhőtlen,

de valahol mélyen, legbelül, békességed nincsen.

Kevésnek tűnik a sok, hajszolod a még több kincset.

Szórakozhatsz és számodra semmi se lehetetlen,

életed mégis örömtelen, s kiégett a lelked.

Szép ruhákba öltözhetsz, csilloghat arany ékszered,

belsőd fénye nélkül, külső szépséged is fénytelen.

Pénzedért szívesen szolgálnak neked az emberek,

de hűséges barátot semennyi pénzért nem vehetsz.

Napnál is fényesebb

Szólít az üzenet:

akit szeretsz, Uram, beteg.

Tudtad, nem végzetes,

ISTEN dicsőségére lesz.

Lássák csodatetted,

és higgyenek az emberek!

Napnál is fényesebb

mennyei szent küldetésed,

sír sötét álmából

szavadra, Lázár felébredt.

Voltak, akik hittek,

s voltak kik árulók lettek.

Önző indulatok,

vakon ítéltek feletted.

Schvalm Rózsa

(2012-07-14)

Ünnepel ma
(Aug. 20.)

Ünnepel ma népünk, a Magyar Nemzet,
ünnepli emlékét, Nagy Királyunknak,
az államalapító, Szent Istvánnak,
Ki népét a kereszt alá vezette.

Sorsát bízva, Isten kezébe tette,
kereszt fényében ragyog koronája,
hit áldása szállt, királyra, országra,
s megtartatott ezreden át e Nemzet.

Bár határai térképén változtak,
bárhol éljen is, szíve mélyén magyar,
kinek ereiben magyar vér árad,
s szilárd hitét nem vesztette el soha.

Dicsérjük hálával Isten szent nevét,
feltekintve kérjük hittel áldását,
Nemzetünk jövőbeni megtartását,
s hogy erősítse meg népünk egységét.

A tékozló fiú

Atyám add ki nékem az én örökségem,

szól a fiú s a vágy szívében oly hiú!

Szűk az otthon, fény csillan a messzeségben,

széles úton remény telve tovaindul.

Szép a világ, víg az élet, sok jó barát

veszi körül, mámorító kéjben élve.

Ám amikor elfogy pénze, nincs már barát

ki a mélyből felemelje, nincs mentsége.

Disznópásztornak szegődve, gyötrő éhség

moslékos vályúhoz űzné, enni végre.

Áll összetörten az éhhalál küszöbén,

hova veszett régi énje, büszkesége?

Jézus ha hív

Jézus ha hív, ha hallod szavát,

ne habozz, tárd ki szíved kapuját!

Ő az Élet, Út és Igazság,

mennyei, ragyogó fénysugár.

Ő a középpontja mindennek

Őbenne teljes az életed.

Vezet utadon, fogja a kezed,

gondban, bajban óv, védelmez.

Schvalm Rózsa

(2012-08-09)

Nézz vissza

Nézz vissza és láss látó szemmel,

mennyi bajból mentett Istened!

Lásd, munkálkodik életedben,

megsegít, hordoz és felemel!

Kezében van az ember sorsa,

benne rejlik létbiztonsága.

Tőle függ jövőjének útja,

híveit nem hagyja magára.

Nélküle zsákutcába vezet

az életút és reménytelen,

ha magára marad az ember,

ha az Úr kezét nem fogja meg.

Mit épít, önmagában bízva,

percek alatt összeomolhat,

de azok, kik az Úrban bíznak,

erejükben ők, megújulnak.

Ma még  

Ma még a kegyelem napja  ragyog fényesen,

megszólít, s kezet nyújt az Isteni szeretet.

Bízva fogadd el, kételyeket félretéve,

tárd ki szíved, hogy áradjon be fényessége.

Hosszútűrő az Úr, ma még vár kegyelmesen,

de elérkezik napja, majd az ítéletnek,

hogy akkor majdan tisztán, megállhass előtte,

ma fogadd el kegyelmét, ne térj ki előle.

Békességet az Ő szárnyai alatt keress,

kereszt alatt tedd le bűnöd, s büszkeségedet.

Ha hangját hallod, ne keményítsd meg szívedet,

hogy végtelen szeretete, üdvözíthessen.