Természetbolt: Isten muhelyében (fórum)

Szeretettel köszöntelek a Isten Patikája közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 199 fő
  • Képek - 289 db
  • Videók - 423 db
  • Blogbejegyzések - 420 db
  • Fórumtémák - 9 db
  • Linkek - 54 db

Üdvözlettel,

Isten Patikája vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Isten Patikája közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 199 fő
  • Képek - 289 db
  • Videók - 423 db
  • Blogbejegyzések - 420 db
  • Fórumtémák - 9 db
  • Linkek - 54 db

Üdvözlettel,

Isten Patikája vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Isten Patikája közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 199 fő
  • Képek - 289 db
  • Videók - 423 db
  • Blogbejegyzések - 420 db
  • Fórumtémák - 9 db
  • Linkek - 54 db

Üdvözlettel,

Isten Patikája vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Isten Patikája közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 199 fő
  • Képek - 289 db
  • Videók - 423 db
  • Blogbejegyzések - 420 db
  • Fórumtémák - 9 db
  • Linkek - 54 db

Üdvözlettel,

Isten Patikája vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Isten muhelyében

Ezt a témát [Törölt felhasználó] indította 5 éve

Carl Eichhorn
Isten muhelyében címü könyve alapján.

Áhítatok minden napra

Hozzászólások eddig: 84

Új hozzászólás

A hozzászólás hossza legfeljebb háromezer karakter lehet

Ez egy válasz üzenetére. mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Isten igazsága és szeretete kényszeríti
a szívet

Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyõztél.
(Jeremiás 20, 7)

Az Úr nem akar kényszerített embereket. Magához vonzza a szíveket, de nem rángatja õket, csalogatja és nem rohanja le õket. Világossá teszi az ember elõtt, hogy jó lenne, ha megadná magát, de nem erõszakoskodik vele. Nekünk is türelemmel kell megnyernünk a lelkeket, ha kell, szeretettel unszolni, de semmiképpen sem kényszeríteni õket; utánuk kell menni, de nem rájuk rohanni, különben csak visszahatás következik be. Mindazt, amit az emberre ráerõszakolnak, ismét leveti magáról. Amit emberileg tesznek és nem felülrõl, növekedésszerûen jön létre, annak nincs tartóssága. Ezt fejezik ki Jeremiás fent idézett szavai is. Az Úr legyõzte természetének ellenállását a prófétai szolgálatra való elhívással szemben és aggodalmaskodó szívének ellenérveit elhallgattatta. Így beszél rá Isten minket is. Óemberünk elõször mindenféle kifogásokat keres, amikor Isten megtérésre hív minket.

Isten Igéjének az igazsága nagyon kényelmetlen a mi világias gondolkozásunknak és megalázó a gõgünknek. Az Ige leplezetlenül világossá teszi, hogy bûnösök vagyunk és egyebet sem tudunk tenni, mint a gonoszt. Ez ellen a lesújtó igazság ellen védekezik az ember, különféle kifogásokat vagy mentegetõzéseket hoz fel. ÁAll a harc az igazság és a hazugság között. A mi óemberünk mindenestõl hazug és a látszatok világában él. Isten Igéje ezért a lelkiismerethez fordul és felébreszti az emberben az igazság szavát. Lelke legmélyén kénytelen az ember igazat adni Istennek és be kell ismernie: ez így van és ez az, amire nekem szükségem van - hacsak lelkiismerete nem keményedett meg és az ember még nem vált egészen a hazugságnak, azaz a hazugság atyjának a zsákmányává.

Amint Isten igazsága lelkiismeretünkben meggyõz, éppúgy Isten szeretete a szívünkön vesz erõt. Ez a szív természetétõl fogva a világon csüng, s éppen ezért elzárkózik az Istennek való átadás gondolatától. De alapjában véve mégis Istennek teremtetett és legmélyebb vágyakozására Isten szeretete az egyedüli válasz. Az ellenállás megtörik és egyszerre csak elõtör a mélybõl: tudom, hogy te vagy az, akire szükségem van, aki nélkül nem lehetek boldog! Jaj azonban, ha a világ szeretete az Istenhez való vonzódást teljesen kioltja bennünk!
Forrás: www.keresztenydalok.hu

74402_6b897b2e6918_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
A megtérés Isten mûve

A pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre.
(Cselekedetek 11, 18)

A megtérés Isten ajándéka. Az ember nem akkor tér meg, amikor éppen eszébe jut. Izrael népének megtérési mozgalmát Jézus fellépte elõtt Isten egyengette. Megtérési prédikátort támasztott. Felruházta õt teljhatalommal és Lelkének erejével. Ez volt Keresztelõ János. Amint Isten ajándékozza az igazság tanúit, akik egyenesen járnak, nem emberekre néznek, a bûnt nevén nevezik és kíméletlenül feltárják, éppúgy Isten az, aki megnyitja a szíveket és felébreszti a lelkiismeretet. Ha bûneid utolérnek téged és ellened tanuskodnak, ha szíved nyugtalanná válik és nyomás nehezedik lelkedre, ez a kegyelem munkája és világos bizonyítéka annak, hogy Isten meg akar szabadítani. Ne térj ki elõle, állj az õ ítélete alá. Ne ellenkezz, mert Isten elkezdte benned munkáját.

Isten egyéb eszközöket is alkalmazhat, hogy embereket megtérésre vezessen. „Isten jósága is megtérésre akar indítani téged" (Róm 2, 4). De sokszor éppen az élet megrendítõ tapasztalatait használja fel. Nem egyszer álmok által rettenti meg az embereket. Általában az álmok megbízhatatlanok. Ha azonban az álom felrázza lelkiismeretedet és utána szorongást érzel lelked üdvössége miatt, akkor ez bizonyára Istentõl van (Jób 33, 15-16). Milyen gyakran teszik a szenvedések és bajok készségessé a szívet arra, hogy meghallgassa az igazság üzenetét. De a súlyos csapások egyedül még nem térítik meg az embert. Azt az Ige végzi el. Jób könyvében olvassuk, hogy Isten súlyos betegség által hogyan tesz alapos próbára egy életet és engedi azt egészen a sír széléig. De azután egy angyal, azaz emberi alakban megjelenõ isteni követ megmagyarázza Jóbnak ezt az egész isteni eljárást. Feltárja elõtte az Úr útját, Isten megrendítõ mondanivalóit, felfedi a bûn és szenvedés közötti bensõ összefüggést és arra inti õt, hogy keresse a megváltó kegyelmet. Az ilyen követek azonban nem túlságosan gyakoriak. Egy ilyen követ szájából jövõ isteni útmutatás a szabadulás módjára irányítja figyelmünket (Jób 33, 19-29). Nem adhatunk eléggé hálát Istennek, ha a mi utunkba is küld valakit követként, talán életünknek egy különösen súlyos órájában. És ha az illetõnek igen megalázó dolgokat is kell mondania nekünk, akkor is fogadjuk el és hajoljunk meg Isten üzenete elõtt. Ez az egyetlen mód, hogy kegyelemhez jussunk.
Forrás: www.keresztenydalok.hu

74357_865aa57d6039_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Az ember vaksága és Isten kegyelme

Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen.
(Ezékiel 33, 11)

„Miért akarnátok meghalni, Izrael háza?" kérdezte egykor a próféta. Igen, vajon miért állnak ellen a megtérésnek, miért zárkóznak el az emberek elõle vagy legalábbis halogatják, amennyire csak tehetik? Miért van az, hogy az igazság komoly bizonyságtevõit, akik bûnbánatra hívnak, egy korszakban sem szerették a tömegek, sõt félreismerték és szidalmazták õket? Jeremiás így kesereg: „Nevetségessé lettem minden idõre, mindenki csúfol engemet." Miért ez az ellenszenv? A megtérés alkalmával az ember elveszti önállóságát, akaratát kiszolgáltatja Istennek, lekerül a trónról és az Úr Jézus jut uralomra. Arra persze nem gondol az ember a maga tragikus vakságában, hogy ez az annyira áhított önállóság és agyonmagasztalt szabadság valójában méltatlan rabszolgaság és hogy mi valamennyien a gonosz kívánságok és szenvedélyek megalázó uralma alatt élünk. - Amikor az Úr Jézus Pált szolgálatra küldte el, ezt szabta ki elsõ feladatául: „hogy megnyissad szemeiket" - mert csak ekkor tudnak az emberek a sötétségbõl a világosság felé, a sátán hatalmából az élõ Isten felé fordulni. Nincs fogalmuk arról, mennyire sötétek, sõt ellenkezõleg: felvilágosultaknak tartják magukat, a sátánnal kapcsolatban csak gúnyolódnak és nem tudják, hogy hatalmában vannak.

A megtérés az egyetlen életre, célra vezetõ út. Vele kezdõdik az élet. Ahelyett, hogy kerülnénk a megtérés útját, inkább hálásnak kellene lennünk, hogy Isten megengedi a megfordulást; nem zárja be elõttünk az ajtót. És ha keskeny is e kapu, úgy nem tudunk valami kényelmesen besétálni rajta, mégiscsak kapu. Isten nyitotta fel azt, hogy belépjünk rajta. Esküvel biztosít bennünket arról, hogy ez az õ akarata. Milyen vigasztalás ez a bûnösnek, akinek szemei megnyíltak s most ismeri csak fel igazán, milyen messzire került Istentõl és milyen mélyre süllyedt a romlásban. Bûne ijesztõ módon tornyosul elõtte; nem látja a menekülés lehetõségét, csak a biztos pusztulást. De akkor így szól az örömüzenet: Isten nem akarja a bûnös halálát. Azt akarja, hogy megtérjen és éljen. A megtérést nem engedheti el nekünk. Elõtte a gonosz nem állhat meg. De aki szívbõl megtér, annak Isten a maga kegyelmes arcát mutatja meg.
Forrás: www.keresztenydalok.hu

74291_b0e17e93dfb9_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Az élet teljes kibontakozása

Amelyik pedig jó földbe esik, azokat jelenti, akik a hallott Igét tiszta és jó szívvel megtartják és termést hoznak állhatatossággal.
(Lukács 8, 15)

„Boldogok azok, akik Isten Igéjét hallják és megtartják." Ha Isten Igéje bensõleg megérintett és megragadott, õrizd meg azt szívedben, különben jönnek a madarak és felkapkodják a szemet. A csapongó gondolatok sokszor megfosztanak minket áldásoktól, a fecsegõ emberek pedig elvonják figyelmünket és nem engedik, hogy gondolatainkat összpontosítsuk. Keresd az elcsendesedést. Újra meg újra gondold át a hallottakat, mindenekelõtt azonban imádkozz azokkal kapcsolatban. Ekkor elmélyülnek majd a hatások. A mag gyökeret ver és szárat ereszt, amelybõl végül is gyümölcs jõ elõ. A kifinomult és jó szív egyszersmind figyelmes szív is, mely a felülrõl kapott hatásokat gondosan megtartja. Ennek ellentéte az, amit a Biblia lyukas edénynek nevez. Mária megtartotta a hallott igéket. Miért? Mivel azokat szakadatlanul szívében forgatta. A feledékenységnek a legbiztosabb és egyetlen ellenszere az, ha az ember állandóan egy dologra gondol.

Mennyire szívünkbe vési a Biblia azt, hogy Isten Igéjét hûségesen megõrizzük. „Írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; szólj ezekrõl, mikor a te házadban ülsz vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel és mikor felkelsz" (5 Móz 6, 6-9). Az élet a maga követelményeivel és foglalatosságaival elég szétszórtságot hoz magával. Mégis igyekezzünk naponként néhány percet arra fordítani, hogy elcsendesedjünk és gondolatainkat összpontosítsuk. Milyen gyakran engedjük teljesen szükségtelenül, hogy szétszóródjanak gondolataink, vagy fecségesünkkel elhessegetjük Isten gondolatait. Hordjuk magunkkal zseb-bibliánkat, hogy napközben is szívünkbe tudjunk vésni egy-egy Igét. Az Isten Igéjének megvan az a tulajdonsága, hogy minél többet élvezünk belõle, annál ízletesebbé válik. Az emberi szóból gyakran elegünk lesz vagy csömört kapunk tõle, de Isten Igéjének a hallásából fakad a hit, a hitbõl az új élet gyümölcse. „Aki az õ Igéjérõl gondolkodik éjjel és nappal, olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét; és minden munkájában jó szerencsés lesz" (Zsolt 1, 2-3). Az egész keresztyén élet abból áll, hogy állhatatosan szívünkben hordozzuk az Igét és szakadatlanul gyümölcsöt termünk.
Forrás: www.keresztenydalok.hu

74246_8f6a58b4f4ef_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Megfojtott élet

És amelyik a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallották, de elmentek és az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörûségei megfojtják õket és termésük nem érik be.
(Lukács 8, 14)

Semmi termés, semmi gyümölcs. ígéretesen kezdõtött és olyan nyomorúságosan végzõdik. Mennyi csalódást kell a Mindenhatónak megérnie. Pedig a maga részérõl nem mulaszt el semmit és mégis oly gyakran nem éri el célját. „Várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett!" (Ézs 5, 1-4). Nem õ a hibás. Az ember részérõl történik mulasztás. Jó magot kap, de nem irtja ki a gyomot és a gazt, legfeljebb egészen felületesen. A gyökerek azonban ott maradnak, felnõ a gaz is és megfojtja a gabonát.

Az isteni magnak az emberi gondok, gazdagság és gyönyörûségek a legveszedelmesebb ellenségei. A gaz mindig szívósabb, nagyobb ellenálló erõvel rendelkezik, mint a legnemesebb növény. A nemes növényeknek védelmezõ és ápoló kezekre van szükségük, különben elsatnyulnak. Így van ez bensõ életünkkel is. A bennünk levõ gonosz magában véve erõsebb, mint a jó. A jó csak akkor tud elõjönni, ha a gondozó, tápláló és megõrzõ kegyelem szakadatlanul munkában van. Ha a gonoszt nem akadályozzuk, hamarosan uralomra jut. Ezért ne kíméld a gyökereket! Isten kegyelmének bennünk végzendõ munkája nem tud kibontakozni világias gondolkodásmód mellett. Az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörûségei alatt megfullad a lélek. Minden engedékenység végzetes. Máté evangéliumában a gazdagság „csalárdságáról" olvasunk. A pénz mindig csalogat és ragyogó kilátásokat ígér. Mi van ebben az életben, amit ne kaphatna meg az ember, ha pénze van? De közben becsapódik az ember. A pénz megfoszt minket Istentõl, az üdvösségtõl, az örök élettõl. Szegény, rászedett lelkek, akik a pénzhez tapadnak. És éppen így van ez a gyönyörûségekkel, testi élvezetekkel, a világi élettel. A bûn csak ideig-óráig való gyönyörûséget nyújt s azután következik az örökös nyomorúság. - „Megfojtanak." A lelki élet észrevétlenül megtorpan. A buzgóság ellanyhul, az Ige utáni vágy eltûnik. Lassanként kialszik az élet. - Nemrégiben találkoztam valakivel, aki súlyos szívbántalmai miatt állandóan levegõ után kapkod. Évekkel ezelõtt lelkileg felébredt, de azután elfogta a kapzsiság lelke. Az agyondolgozott testben szívgyengeség lépett fel. Számomra mély jelentõségû lelki kép volt ez. Még lélegzeni sem bír az, aki belekerül a földi javak hajszolásába.
Forrás: www.keresztenydalok.hu

74170_3499bb426736_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
A teljes érzéketlenség

Az útfélre hullottak pedig azok, akik hallják, azután eljön az ördög és kikapja az Igét a szívükbõl, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.
(Lukács 8, 12)

A kemény útfélen a mag nem tudja életerejét kibontakoztatni. Éppígy vannak szívek is, melyekrõl Isten Igéje hatástalanul pattan le. Az útfél nem volt mindig ilyen kemény. Az idõk folyamán taposták ilyenné. Az emberi szív is lassanként válik egyre keményebbé. - A gyermek még olyan fogékonynak mutatkozik. Felfog dolgokat, hallgatja a Megváltóról való beszédet, elgondolkozik rajta és kérdezõsködik. Lelkiismerete még nem vált keménnyé. Késõbb sok egyéb benyomás éri, sötét és gonosz hatások is. Ez mind nyomot hagy benne. A lélek az Isten szavára egyre érzéketlenebbé válik. A külvilág benyomásai egyre nagyobb erõvel ostromolják és a szív tárva elõttük. Romlott és gonosz emberek részérõl káros befolyások érik a fiatal lelkeket. Mennyire meggyötrik és tönkreteszik õket. Sok fiatal szív olyan, mint valami kert, amit vadállatok dúltak fel. Ó, bárcsak fallal tudnád körülvenni lelkedet, hogy ne tudjon oda minden behatolni, játszótérnek tekintve azt, ami Isten szántóföldje és veteményes kertje. - A belsõ érzéketlenség mégcsak fokozódik azáltal, hogy a lélek megkeményedik minden jó hatással szemben. A lelkiismeretet találatok érik, megmozdul, de az ember ismét elnémítja azt. Olykor világosan érezhetõ vonzás támad felfelé, de az ember ismét beleveti magát a hétköznapok hajszáiába vagy éppen a szórakozások árjába. A szív érzéketlenné válik, ha folytonosan csak olyan hatásokat kap, amelyek elvonják Istentõl. Az ápolatlanul és gondozatlanul maradt mag hamarosan elhal. Az ember érzéketlenné és tompává válik. A lelkiismeret elfásul és az ember semmit nem tud felfogni többé. Bár hallja Isten Igéjét, de az nem hatol a mélyre. A gonosz elkapja azt és szabad kikapnia a szívbõl, miután maga az ember is gonoszul bánt a szent Igével. Az ember alkalmatlanná válik a hitre. „Isten kiszolgáltatta õket elvetemült gondolkodásra" - mondja Pál apostol (Róm 1, 28). Igazságérzetük megromlott, Isten és a világosság iránt való érzékük veszendõbe ment. Végül is nyíltan gúnyolják és tagadják mindazt, ami szent. Azok az emberek, akik e kemény útfélhez hasonlítanak, az Ige számára szinte elérhetetlenek. De ha egyszer Isten ekéjével felszaggatja a kemény felületet, az Ige hatékony lehet még az õ életükben is.
Forrás: www.keresztenydalok.hu

74018_2abe381fe0dd_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Az Ige hatalma

A mag az Isten Igéje.
(Lukács 8, 11)

Az igazság keresése Isten Igéje nélkül csak bizonytalan tapogatózás. Milyen jelentéktelen egy gabonaszem és mégis milyen csodálatos erõt, az élet csíráját rejti magában. Vannak csendben mûködõ erõk. A növekedõ fa is minden zaj nélkül tolja félre a legnehezebb köveket. Ez a képe Isten Igéjének is, a maga rejtett erõivel. Emberi szíveket változtat át úgy, ahogy arra a világ semmiféle erõi nem képesek. És mint ahogy a mag sok esztendõn keresztül megõrzi csíraképességét, így Isten igéi is. Sokszor ott vannak mozdulatlanul a szívekben, míg bekövetkeznek azok a feltételek, amelyek között életre kelnek.

Az Isten és az ember között létrejött „új szövetség" elhozta az üdvösséget s az az Ige által lehet a mienk. Mária csendes szobácskájában angyal adta hírül azt és Mária hitt. Angyalok jelentették be születését, azután a pásztorok vitték tovább a hírt. Jézus maga is szó, azaz Ige útján hatott a szívekre. Apostolai ezt folytatták tovább. Így megy ez mindmáig. Az Ige a kegyelem nagy eszköze. De sajnos nem minden prédikációban lesz világossá Isten szava, Igéje. Csak az tud élõ Igét hirdetni, akit Isten küld és Lelkével felruház. „Hogyan hirdessék az Igét, ha nem küldetnek?" (Róm 10, 15). - „Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20, 21) - mondotta Jézus a tanítványoknak, miután felruházta õket Lelkével. Az Ótestamentumban olvassuk, hogy Jeremiás idejében is volt sok prédikátor, de a legtöbben a saját nevükben szóltak. Prófétáknak, Isten szószólóinak mondták magukat, de nem voltak azok. Az Úrról beszéltek, de nem az Úr küldte õket.

A magvetõ maga Jézus. Tõle jön a mag, azaz az Ige. Mi a szavainkat éppúgy nem tudjuk Igévé tenni, mint ahogy gabonamagot sem tudnánk „gyártani". Az Ige mindig csak adatik nekünk és ha eszközként rendelkezésére bocsátjuk magunkat, akkor rajtunk keresztül megszólal. Ekkor teljesül be az, hogy „aki titeket hallgat, engem hallgat". - Az ilyen Ige nem tér üresen vissza. Mindig talál szíveket, akiket áthat, foglyul ejt és bennük élõvé válik. Az Ige teszi ezt és nem a mi ügyeskedéseink és módszereink. Akinek megadatott Isten Igéje, az hirdesse azt! Lesznek persze olyanok, akik elhárítják, de másokat éppen ez ragad meg úgy, mint semmi más ezen a világon. És akit az Ige ragad meg, az meg is marad. Az élõ Isten Igéje nagy dolgokat cselekszik.
Forrás: www.keresztenydalok.hu

73966_cafc2a41ca24_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Egy elszalasztott alkalom

De mikor az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövendõ ítéletrõl kezdett (Pál) beszélni, Félix megrémülve ezt mondta: Most menj el, de mikor alkalmam lesz, magamhoz hívatlak.
(Cselekedetek 24, 25)

Félix helytartó azt remélte, hogy érdekes magyarázatokat hall majd arról a különös hitrõl, melyet Pál képviselt. De a dolgok másként alakultak. Az Ige õt is eltalálta. Pál az igazságról beszélt; Félix pedig a császárnak igazságtalan képviselõje volt. Pál a tiszta, önmegtartóztató életrõl beszélt neki, Félixnek pedig ezen a ponton súlyos bûnei voltak. Végül pedig arról az eljövendõ ítéletrõl volt szó, mely a föld hatalmasait is utoléri. A helytartónak igen melege lett. Lelkiismeretében találva érezte magát. Ez egyébként jó jel, ha az ember még megdöbben. Azt mutatja, hogy még nem keményedett meg egészen. Druzilláról viszont, Félix feleségérõl nem olvassuk, hogy megrémült volna. Kemény és érzéketlen maradt, noha zsidó származása révén ismerte Isten törvényét. Félix - Pál révén - életében elõször került szembe az igazsággal. A kegyelem órája ez az õ számára. Isten még ezt a mélyre süllyedt embert is meg akarja menteni. Az a rémület, amely õt meglepi, elindulás lehetne az üdvösség felé. Csak engednie kellett volna, hogy az igazság tövise hasson és fejet kellett volna hajtania a kárhoztató ítélet elõtt. Akkor Pál a hitben való szabadulás útját is megmutathatta volna neki Jézus Krisztusban. Félix azonban gyorsan félbeszakította a beszélgetést, elhalasztva a döntést. A megtérés kérdésében azonban minden halasztás egyben jóvátehetetlen mulasztás.

Félixnek ma is sok követõje van. Emberek hatásokat kapnak, de elhessegetik azokat. „Ma még nem! Elõször hadd élvezzem ki ifjúságomat, hadd szerezzem meg ezt vagy azt." Ahelyett, hogy megragadnánk az alkalmakat, elmulasztjuk azokat. - Félix intõ példa marad minden idõkben. Nem kelt õ ki hevesen az igazság ellen, de nem is engedte azt közel magához. Mindenféle meggondolásai és kifogásai voltak. De nem is volt könnyû Félixnek, hogy keresztyén legyen. Istennél azonban minden lehetséges és a Jézusban való hit minden akadályon áttör. A meg nem tért ember a keresztyénségben mindig valami megvalósíthatatlant Iát. - Milyen sok emberhez lép oda Jézus legalább egyszer életükben, de hagyják õt továbbmenni.
Forrás: www.keresztenydalok.hu

73913_b952223bdf5c_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Hogyan jutunk bizonyosságra?

És Nátánael így szólt neki: Názáretbõl támadhat-e valami jó? Fûlöp így válaszolt neki: Jöjj és lásd meg!
(János 1, 46)

Vannak becsületes kételkedõk, akik komolyan keresik az igazságot, ám vannak akik csak nagyzolnak kételyeikkel és csupán azért állnak elõ hitellenes kifogásaikkal, hogy ezzel is bizonyítsák éleselméjûségüket. Az elõbbiek bizonyosan az igazság birtokába jutnak majd, mert aki keres, az talál. Nátánael azt hallja Fülöptõl: megtaláltuk a Messiást, aki a Názáretbõl való Jézus. Nátánael azonban ismeri a Messiásra vonatkozó jövendöléseket s tudja, hogy annak Betlehembõl kell jönnie, nem Názáretbõl. Názáretbõl támadhat-e valami jó és üdvös dolog Izraelnek? Fülöp nem tudja ezeket a kételyeket eloszlatni. Nem tudja ugyanis, hogy Jézus Betlehemben született, de mégsem kételkedik abban, hogy Jézus a megígért Messiás. Átütõ erejû tapasztalata van vele kapcsolatban. „Jöjj és lásd meg!" Nem értelmi megvilágosodás útján, hanem személyes megtapasztalások révén jut az ember bizonyosságra Jézus személyét illetõen. Akinek már van ilyen valóságos tapasztalata, azt semmiféle kétely nem tévesztheti meg többé. Lehet, hogy a hitetlen ember sokszor igen éleselméjû kifogásait nem tudjuk megcáfolni, de ezért ne engedjük magunkat zavarba hozni.

Jézus nem ad Nátánaelnek felvilágosítást Betlehemben történt születésére vonatkozóan, hogy azzal fenntartásait eloszlassa. Ehelyett emberfeletti hatalmának felismerésére ad neki alkalmat. Átlát Nátánael szívén, bár soha azelõtt nem látta õt. Megmondja neki, hogy látta egy fügefa alatt titkon imádkozni az oly régóta megígért Megváltó eljöveteléért. Ez legyõzi Nátánael ellenállását. Kételyei teljesen eltûnnek. Jézus azonban azt mondja neki: „Nagyobbakat látsz majd ezeknél."

Jézus felett állandóan nyitva áll a menny. Angyalok állnak a szolgálatára. A szellemi világ erõi áramlanak feléje. Így aki Jézushoz jön és vele hitben eggyé lesz, ugyancsak megnyílva látja maga felett a mennyet. Kapcsolata lesz felfelé. Megízleli a jövendõ világ erõit, amely egyszer e jelenlegi, elmúló világ helyébe lép. Csodákat tapasztal meg; elõször belsõ életében, de külsõ körülményeiben is. A kételyek nyilai hatástalanul pattannak le róla. Mert a személyes megtapasztalás mindig több, mint az ismeret. Krisztus életévé lett.
Forrás: www.keresztenydalok.hu

73866_879a32a16c98_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Az Istennel való élet alaptörvénye
(II.)

Ha az Urat keresitek, megtaláljátok, de ha õt elhagyjátok, õ is elhagy titeket.
(2 Krónika 15, 2)

Isten engedi, hogy megtaláljuk õt. Micsoda vigasztalás ez! Az eredménytelen keresés megbénít, nyomasztólag hat, elbátortalanít. Viszont mennyi mindent elér az ember, ha buzgón, törekvõ módon keres. Hány ember szeretne valamire jutni földi vonatkozásban és soha nem ér célt. De aki keresi Istent, az megtalálja õt. Persze e keresésnek teljes komolysággal kell történnie. Vannak ugyanis istenkeresõk, akik soha nem jutnak elõre, mindig csak keringenek, mert nem komoly náluk a dolog, inkább csak játék. Értelmük kételkedik és egyik kételybõl a másikba esnek. Lehet, hogy tényleg Istent keresik, de vagy nem akarnak alázatosan meghajolni, vagy valamiféle bûnükkel nem akarnak szakítani.

Istent mindenekelõtt ott és olyan úton kell keresnünk, ahol megtalálható, azaz Igéjében és Fiában, Jézus Krisztusban. Isten a Fiúban lépett hozzánk közel, úgyannyira, hogy testünket is felvette. Mihelyt Jézust mint Szabadítódat hitben megragadod, megtalálod az Istent. A legnagyobb nyomorúság az Istentõl való elhagyatottság érzése, mint ahogy minden boldogság teljessége az, mikor Isten szeretete vesz minket körül. Az ember azonnal ellenségei hatalmába kerül, mihelyt elhagyja õt az Isten. Izrael népérõl olvassuk, hogy Isten „átadta õket ellenségeik kezébe" (Neh 9, 28). Isten minden lelket, mely elhagyja õt, ellenség kezére ad, azaz kiszolgáltatia õket sötét szenvedélyeknek és gonosz hajlamoknak. Mihelyt kezét leveszi valakirõl, annak lelkén az ellenség vesz erõt és feltartózhatatlanul levonja õt a mélybe. A vége mindig súlyos bukás. Isten olyan értelemben is elhagyhat valakit, hogy elveszi a bizonyságtevõket és helyükbe a hazugságot hirdetõk, vak õrállók kerülnek. Kérjük tehát az Urat, hogy ne vegye le rólunk a kezét, mert az minden csapásnál, még a halálnál is súlyosabb ítélet. De bármennyire is rettenetesen hangzik ez, hogy „ha õt elhagyjátok, õ is elhagy titeket" - még ebben is van rejtett vigasztalás. Isten nem ejt el senkit csak úgy, minden ok nélkül, mint valami szeszélyes zsarnok. Nem ötletszerûen jár el, hanem szent törvényszerûséggel. - És abban is vigasztalás van, hogy nem örökre hagyja el az embert. Izraelt, az õ népét is csak egy idõre hagyta el. Azért tette, hogy a bajok súlya alatt hozzá térjenek, ismét õt keressék és szívükben vágy támadjon az igazi békesség után.
Forrás: www.keresztenydalok.hu

73788_bfa778968c1c_s

Isten műhelyében.jpg

Válasz

Ugrás a(z) oldalra

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu