Elvitte a szél

A liget területén lévõ pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang. Az egyik
szép sárga virágú, erõs fejletettebb volt, mint a többi. Derûs képet nyújtott, mint a májusi este.
A virág hamarosan magba szökött. Hópehelyhez hasonló, könnyû kis ejtõernyõk övezték a magjait. Terveket szõttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta õket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró
kis ejtõernyõkbe és tovarepültek.
- Sziasztok... Sziasztok.
Többségük sikeres repülés után mezõkön, kertekben kötött ki. Csak egy volt közülük, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévõ kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
- Ez mind az enyém - mondotta.
Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szûk kis
repedésben. Pár méterre tõle egy düledezõ padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva,kétségbe esve hadonászott.
Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.
- Kár a gõzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én - és eltaposta a
fiatal hajtást.
Másnap észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélbõl négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sõt, naponta
visszatért hozzá. Föltûnt neki, hogy rövid idõn belül kinyíltak a sárga
virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék.
Az idõ múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma
enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegõvel.
Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak.
Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés.
Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is
megérzik, ha szeretik õket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.
Ne kérdezd a széltõl, miért ragadott magával. Küzdj, dolgozz akkor is, ha a
cement rideg keze fog tartva.

  Minden kedves klubtagnak áldott boldog új évet kívánok!