A bejgli eredettörténete igencsak homályos. Nincs egy lánglelkű cukrász, aki adott város adott cukrászdájában életre hívta volna a bejglit, csupán sejtések, legendák utalnak arra, hogy a közép- és kelet-európai régió nemzetei mikor kezdtek el a karácsonyhoz kapcsolódóan valami ehhez hasonló - mákkal, dióval gazdagított - süteményt készíteni.

Bejgli nélkül nincs karácsony!

A tölteléknek ugyanis kultikus jelentősége van. A bőséget, termékenységet szimbolizáló mák és a szintén gazdagságot, jó egészséget, jólétet jelképező, rontás ellen védő dió jól illik a karácsony szimbolikájába. A különféle mákos, diós sütemények mellett a bejgli az, ahol mindkettő tökéletes szimbiózisban megjelenik, saját rajongótábort követelve magának.

A beigli, bejgli vagy bájgli születéstörténetei közül talán a legismertebb és kikezdhetetlen logikája miatt legelfogadottabb, hogy a bejgli a pozsonyi pékek töltött kiflijéből, az úgynevezett pozsonyi kifliből született. A történet szerint az 1376-ban céhbe tömörült pozsonyi pékek évszázadokon keresztül figyelték a pozsonyiak vásárlási szokásait, majd 1559-ben gondoltak egyet, és dióval, mákkal töltött kiflik gyártásába fogtak. Ezeknek a töltött patkóknak akkora sikere lett, hogy hamar megjelentek Pozsony városán kívül és - a pozsonyi jelzőt megőrizve - messzi tájakon is nagy népszerűségre tettek szert. A történet szerint ebből a kifliből született az azonos tésztájú és töltelékű, de sokkal gazdaságosabb kivitelű bejgli.

Pozsonyi kifli, a bejgli-rokon

A bejgli karácsonyi jellegéhez azonban a pozsonyi kifli másik eredettörténete is passzol. Eszerint nem a céhben lévő pékmesterek egybehangzó döntése nyomán születtek a töltött patkók, hanem egy névtelen, de adakozó szellemű pékmester készített ilyen gazdagon töltött kifliket karácsony közeledtével, és ezzel ajándékozta meg a város gyermekeit. Akár így is lehetett.

Az adventi sütik sem maradhatnak le egy tálca bejgli mellől

Egy harmadik - a pozsonyi kiflitől független - bejgli-eredettörténet szerint a töltött sütemény Sziléziából származik, és egy, a középkorban már ismert, töltött kalács továbbgondolt formája. A történetben szereplő német ige a beugen, azaz meghajlít, tényleg utal a sütemény formájára és ebből a históriából hitelesnek tűnik a németet lelkesen elhalló magyarság beigli, bejlgi, bájgli szavának eredete is.

Bármi is legyen az eredet, a bejgli az Osztrák-Magyar Monarchia idején vált közismertté. Az osztrák hatásra nálunk is egyre gazdagabban ünnepelt karácsony más elemeivel – a szaloncukorral és a karácsonyfával - együtt a bejgli is megjelent az ünnepi asztalon, s azóta a karácsonyi desszertek koronázatlan királyává vált. Czifray István 1830-ban megjelent szakácskönyvében már Posonyi finom mákos kaláts néven szerepelt is.

Ha már a monarchiánál tartunk: a híresen édes szájú Ferenc József császár az isler és a Sacher mellett a bejglit is nagyon szerette. Egy bécsi legenda szerint egyszer valaki felkereste Schratt Katalint, a császár szeretőjét azzal, tud-e abban segíteni, mivel járhatna a császár kedvében. Schratt erre elküldte az egyik bécsi cukrászdába, hogy vegyen egy rúd mákos és egy rúd diós bejglit a császárnak, attól biztos megenyhül, és meghallgatja az illető kérését.

Bár sok esetben azzal a kitétellel próbálunk különbséget tenni a bejgli és a kalács között, hogy a bejgli nem tartalmaz élesztőt, a legtöbb receptben szerepel némi friss élesztő. Magyar Elek Az Ínyesmester szakácskönyve című munkájában megjelent receptben is található élesztő, sőt Dobos C. József Magyar-Franczia Szakácskönyvében szereplő - a bejglit legjobban megközelítő - Finom mákos patkó receptjében is a hozzávalók között szerepel.

A bejgli tésztájához a legtöbb recept szerint liszt, tojás, cukor, tej – esetleg tejszín vagy tejföl, vaj és élesztő szükséges. A lényeg az, hogy rugalmas, jó állagú tészta legyen az eredmény. A bejglinek való tésztát az összeállítás után érdemes a hűtőben pihentetni. Az se baj, ha egy éjszakán át a hűtőben marad, másnap is dolgozhatunk vele. Ez azoknak igazán jó, akik nem szeretnének hosszan a konyhában ácsorogni, mert a bejgli munkafolyamatát akár több részletben is megcsinálhatják.

A tészta mellett rendkívül fontos a bejgli tölteléke is. A töltelék készítésénél az íz mellett az állagra is nagyon oda kell figyelni, mert a gyakori bejgli-balesetek egyik fő oka a túl sok és túl laza szerkezetű töltelék.

Hm, mi inkább sok töltelékkel készítjük! :)

A két legfontosabb töltelék a mák és a dió. A mákos töltelékhez adhatunk kevés citrom- vagy narancshéjat, vaníliát, mazsolát, esetleg egy kis rumot vagy rumba áztatott mazsolát. Cukor helyett ízesíthetjük mézzel, agave sziruppal, készíthetjük xilittel vagy jóféle házi lekvárral. A lekvárok közül legjobban a baracklekvár illik a mákos töltelékhez.

A diós töltelék titka az igen finomra darált dió. Az aprítóban keringetett szemek soha nem lesznek annyira krémesek, mint a rendesen megdarált dióból készített krém. Érdemes jó darálóra szert tenni, vagy ledaráltatni valahol a diót. A diós töltelékhez passzol a mazsola, jó hozzá a rum és a citrom- vagy narancshéj. A tölteléket lazíthatjuk egy kis tejjel, de még jobb, ha reszelt almával tesszük lágyabbá és gazdagabbá. A diós tölteléket édesíthetjük mézzel vagy bármivel, amivel a mákosat is ízesítettük. Fűszerezhetjük is egy kevés fahéjjal, szerecsendióval vagy szegfűszeggel.

A bejgli korábban is elkészíthető, még finomabb is, ha áll...

A klasszikus töltelékeken túl készíthetünk gesztenyés bejglit, ahol rummal, mazsolával, reszelt almával lazíthatjuk az édesített masszát. Manapság már létezik kókuszos, mogyorókrémes, túrós, szilvás bejgli is.

A bejgli elkészítésének sok sarkalatos pontja közül a kinyújtott tészta töltelékkel együtt való feltekerése az egyik legkritikusabb. Ilyenkor derül ki, hogy a pihentetett tészta elég rugalmas-e, hogy a kihűlt töltelék nem lett-e túl folyós. Ha jó a tészta, és a töltelék is eléggé sűrű, akkor a közízlésnek és a sütésnek legjobban megfelelő módon megtöltjük a tésztát.

Általánosan elfogadott elv, hogy a tészta és a töltelék aránya minimum egyenlő legyen a tésztán belül. A töltelék esetében a sütés már mellékes körülmény (hiszen megfőztük), viszont a túl sok tészta nem fog megsülni, így beszalonnásodik, és a tészta élvezeti és esztétikai értékét is lerombolja. Érdemes odafigyelni, hogy ne maradjon túl vastag a kinyújtott tészta, de túl vékony se legyen, mert akkor sütés közben kireped. Arra is oda kell figyelni, hogy a töltésnél a töltelék rákenésekor ne vékonyítsuk tovább a már kinyújtott tésztát.

Ha kész vannak a hengereink és már a sütőpapíros tepsin pihennek, akkor jön az utolsó megmérettetés: a bejgli lekenése. Mindenki szép, márványos bejgliről álmodik, aminek eléréséhez semmi másra nincs szükség, csak követni az alábbi utasításokat: a tepsire helyezett rudakat óvatosan és vékonyan megkenjük tojássárgájával. Hűvös helyre tesszük (ha befér a hűtőbe, az is remek), és hagyjuk teljesen megszáradni. Ha teljesen megszáradtak, akkor tojásfehérjével is átkenjük a rudakat, megint hűvös helyen hagyjuk megszáradni, ezután készen állnak a sütésre.

A kalács és a bejgli között a tészta a valódi különbség

A tésztát sütés előtt alaposan szurkáljuk meg, hogy a sütés közben keletkező felesleges gőznek legyen hol távoznia. Ha ezt a mozzanatot kihagyjuk, a bejglink biztosan kireped. A szurkáláshoz remek egy hurkapálca vagy egy húsvilla. A lényeg, hogy hosszan beérjünk, és ne csak a tészta felületét sértsük föl.

A bejglit nem szabad túl forró sütőben sütni, idő kell, amíg a belső tartalom is kellően átsül, süthető alsó-felső láng mellett és légkeverésen is.

Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj
6 dkg porcukor
3 darab tojássárga
1 egész tojás
2 dkg friss élesztő
csipet só
½ dl tej

A tészta elkészítése: Az élesztőt a tejben felfuttatom. A liszthez hozzáadom a cukrot, a sót, és a vajjal finoman elmorzsolom. A tojást a sárgákkal és az élesztővel elhabarom, majd a morzsához adom, és rugalmas tésztává gyúrom. A kész tésztát fóliába csomagolom, és minimum fél órára a hűtőbe teszem.

Hozzávalók:
20 dkg finomra darált dió
15 dkg cukor
5 dkg mazsola
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
1 db alma reszelve
1-2 evőkanál méz
1 dl tej

Hozzávalók:
20 dkg finomra darált mák
15 dkg cukor
5 dkg mazsola
1 csomag vaníliás cukor
2 db alma reszelve
2 evőkanál baracklekvár
2 evőkanál méz
1 dl tej

A töltelékek elkészítése: A tejet egy lábasba öntöm, majd hozzáadom a cukrot és felfőzöm. Amikor kész, félrehúzom a tűzről és hozzákeverem a többi alapanyagot. Töltés előtt hagyom teljesen kihűlni.

A bejglik összeállítása: A tésztából négy egyforma gombócot csinálok (konyhai mérleg használata nem szégyen). A tésztákat nem túl vékonyra kinyújtom, majd megtöltöm és feltekerem. Akkora tepsit választok, amiben a rudak nem nagyon tudnak elterülni. A rudak közé sütőpapírt teszek, húsvillával meglyuggatom őket, majd elhabart tojással finoman lekenem. Másfél órát hagyom pihenni, majd újra lekenem, és 190 fokos légkeveréses sütőben nagyjából háromnegyed órát sütöm.

Ilyen gazdag töltelékkel a legfinomabb! Bejgli gazdagon töltve címmel megtaláljátok Ekesandi receptjét az oldalon!