Ehető gombák

 

A barna tinóru vagy barna nemezestinóru (Xerocomus badius) A barna tinóru fiatalon félgömb alakú, majd szabálytalanul párnásan domború, idősebb korban kissé kiterülő kalapja 5-10, néha 15 centiméter átmérőjű, gesztenyebarna, később világosabb vörösbarna vagy olajbarna. Felülete fiatalon bársonyosan molyhos szőrű, később kopasz. A csöves termőrész a tönk körül öblösen bemélyed, feltűnően sápadt halványsárga, később sárgászöld, majd piszkos olajzöldbe hajlik. A csőnyílások közepesen tágak, szögletesek. A tönk 5-12 centiméter hosszú és 1-4, néha 5 centiméter vastag. Alakja változó, gyakran hengeres, alján gyengén kihegyesedő, de vastag gumós, hasas is lehet.

 

A barna tinóru inkább a fenyveseket kedveli, a lomberdőkben ritkábban fordul elő.

 

 

---

A bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum) Ha megérik, színe megbarnul és tetején egy lyukból robbanásszerűen engedi ki a spóráit, ha érintés vagy eső hatására összenyomódik.

A fiatal gomba ehető, az öreg nem.

 

A cserepes gereben (Sarcodon imbricatus)  Rendszerint csoportosan terem, főleg fenyőerdők talaján, kizárólag ősszel. Kalapja átmérője a kifejlett példányoknál átlagosan 10–15 cm., találtak viszont már 30 cm átmérőjű kalappal rendelkező egyedet is. Kalapja fiatalon félgömb alakú, később laposra szétterül, majd tölcséres lesz. Sötétbarna, majdnem fekete pikkelyek borítják, a kalap alján körülbelül 1 cm hosszú tüskék vannak. Ezek kezdetben fehérek, majd szürkék lesznek, törékenyek. Tönkje rövid, vastag, tömör.

Más gombával nem téveszthető össze. Erős, fűszeres íze miatt önállóan ételt nem lehet készíteni belőle, kis mennyiségben viszont kitűnő fűszergomba gyanánt levesekbe, paprikásokba.

A csiperke (Agaricus)  A leggyakoribb két idetartozó faj a kerti csiperke vagy mezei csiperke (Agaricus campestris) és az erdőszéli csiperke (Agaricus arvensis). Kalapja fiatalon selymesen fehér, domború, de később ellaposodik, és enyhén megsárgul. Átmérője elérheti a 10–12 cm-t is. Lemezei rózsaszínűek, később barnára, feketére színeződik, spórái feketés barnák. Tönkjén gallért találunk, illata kellemes.

Az erdőszéli csiperke kalapja nagyobb, akár 20 cm-t is eléri, színe krémszínű.

Egész nyáron számíthatunk a megjelenésükre, esők utáni, meleg párás éjszakákat követően tömegesen jelennek meg. Réteken, szántókon, legelőkön, de füves kertekben is megtalálhatók.

Felhasználják, nyersen salátákba, levesnek, mártásnak, vajban párolva fokhagymával ízesítve, kalapját kivájva húsos töltelékkel megtöltve és kisütve, de rántva is kitűnő.

Az erdei szegfűgomba (Marasmius wynnei Kistermetű gombafaj, amely lomberdők talaján terem rendszerint többedmagával, nyáron és ősszel.

Kalapja fehér, vagy drappos, 2 - 4 cm átmérőjű, kezdetben kúpos, később kiterülő. lemezei ritkásan állnak, szürkés színűek. Tönkje vékony, szívós, általában barnás, de feketés is lehet. Jellemző magassága 3 - 6 cm.

Szaga a mezei szegfűgombáéval azonos, kellemes illatú. Ehető.
  A mérgező viaszfehér tölcsérgombával téveszthető össze, annak azonban lemezei sűrűn állók. Ezenkívűl még megkülönbözteti tőle az erdei szegfűgombát jellegzetes illata.

Az ízletes rizike (Lactarius deliciosus)  Közepes termetű, rendszerint erdeifenyők körül, ősszel tenyésző gomba. Kalapja kezdetben begöngyölt szélű, közepe bemélyedő, majd szétterül. Színében egyaránt megtalálható a zöld és a narancssárga. Jellemző átmérője 4–12 cm.

Lemezei sűrűn állók, élénk narancsvörös színűek, törékenyek, nyomásra megzöldülnek. Tönkje rövid zömök, színe a kalapéval megegyező.

Húsa szintén narancssárga, megtörve tejnedvet enged, amely a levegővel érintkezve megzöldül.

Az ízletes vargánya (Boletus edulis) A lombhullató erdőkben, de a kevert erdőkben, erdőszéleken és tisztásokon is előfordul. Egész Európában elterjedt. A boletus a régi rómaiak legjobb étkezési gombája volt. [r 3]

Magyarországon a Budai-hegységben több vargányamérgezés történt olyan ehető fajoknál, amelyek mérgező nehézfémeket halmoztak fel a termőtestben, tehát adott esetben az ehető vargányánál is vigyázni kell.[forrás?] Mérgező rokona a nyomásra sértésre kékülő-zöldülő farkastinóru (Boletus calopus), amellyel könnyen össze is téveszthető!
Ez a gomba nagyon ízletes és sokféleképpen elkészíthető: nyersen salátákba, gombalevesnek, vajban párolva – köretnek, rántva és pörköltnek, de szárítás és őrlést követően, fűszerként is nagyon sok ételhez használják.

A vargányákkal rokon tinóruk között több mérgező, illetve csak feltételesen fogyasztható faj van, ezért a gyűjtött gombát elkészítés előtt mindenképpen szakellenőrrel kell megvizsgáltatni (ezt a magyarországi piacokon magánemberek számára díjmentesen elvégzik).
 A nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) Feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba. A kalap közepén csúcsos, barna, a többi részén, világos alapon barna, felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott tönkje lefelé vastagodó, alul gumós, és rajta eltolható gyűrű van.
Kalap: Fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő, középen csúcsos púppal. 10–30 cm nagyra nő. Fiatalon összefüggően sötétbarna, barna bőre növekedés közben körben felrepedezik, ezért a kifejlett, szétnyílt gomba fehéres, világos szürkésbarnás alapon szabálytalanul rendezett, sötétebb barna, kiálló pikkelyekkel tarkított. Széle rojtos. A kalap bőre nem húzható le.
Lemezek: A tönk körül gyűrűben összenőttek, és a tönktől udvar választja el őket. Szabadon és igen sűrűn állnak, a kalap széle felé szélesebbek, puhák. Színük fehér, az idős gombán lehet vörösesbarnán rozsdafoltos is. Spórapora fehér. Spórái fehérek, tojásdadok.
Tönk: Megnyúlt, magas, lefelé fokozatosan vastagabb, alul hagymaszerűen, gumósan kiszélesedő, 10–40 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, a gumó 3–6 cm nagy. A kalapból csuklószerűen kifordítható. Alapszíne barnás, de bőre növekedéskor szétrepedezik, és így világos sárgásszürkés alapon apró, sűrű, barna pikkelyektől övesen márványozott, tarka. Állománya keményen rostos, szálas, belül üres, csöves. Gyűrűje kettős szélű, szélein puha, barnás, korpás, középen merevebb, porcos, sima, pelyhes. Könnyen elmozdítható, a tönkön le és fel tologatható.
Hús: Puha, a tönkben szívós, rostos. Fehér, színtartó, az idősebb példányoké lehet kissé szürkés rózsaszínű. Szárítva szürkésfehér. Nehezen szeletelhető, kócszerű.

Nagy őzlábgomba (M. procera)
Szag és íz: Kellemes dió illatú és ízű, édeskés.
A fiatal gomba: Tönkje duzzadt, felfelé vékonyodó, alul széles talpon álló. A tönk csúcsán a kalap kicsiny, tojás alakú, ezért a fiatal gomba dobverőre, cimbalomütőre emlékeztet.
Az óriáspöfeteg (Calvatia gigantea v. Langermannia gigantea) A tápanyagokban gazdag réteken, legelőkön, kertekben, erdőszéleken fordul elő leggyakrabban. Egész Európában előfordul, de nem mindenhol gyakori. kár 40 centiméteres átmérőjűre és több kilogramm súlyúra is megnőhet.

Fiatalon külső felszíne fehér és finoman pelyhes, később megbarnul. Belső spóratermő rétege kezdetben fehér, majd ez is megbarnul, és porszerűvé válik.
Fiatal fehér, rugalmas húsú példányait kell gyűjteni, amelyeknek bőre könnyen lehúzható. Tisztítás, felszeletelést követően, vajban párolva, rántva vagy bundázva fogyasztható.
A porszerű spórát vérzéscsillapításra is lehet használni. (Régen tartottak ilyen gombát a ház környékén ilyen esetekre.)
  A mezei szegfűgomba (Marasmius oreades) Kízárólag mezőkön, legelőkön, mohás aljzatú füves helyeken él, általában nagy csoportban terem. Kalapja fiatalon domború, majd lapossá válik, esetleg púpos is lehet. Színe világosbarna, vagy rozsdabarna, idősebb korban tejeskávé vagy bőrszínű. A kalap karimája kerek, idősebb példányoknál lehet bordás, vagy hullámos is, felülete sima. Jellemző átmérője 2 – 4 cm. Néha előfordulnak 5 cm körüli példányok is, ezek azonban szinte mindig kukacosak.

Tönkje karcsú, vékony, szívós, a kalaptól nehezen elszakítható. Színe a kalapéval általában megegyező, alsó része azonban lehet sötétbarna is. Jellemző magassága 4 – 8 cm.

Jellegzetesen fűszerillatú gomba.
Tapasztalt gombász nem téveszti össze semmilyen más gombával, néha azonban előfordul, hogy mérgező kerti susulykát, vagy parlagi tölcsérgombát szednek helyette. Ezektől a gombáktól azonban megkülönbözteti jellegzetes illata.

Érdemes leszedni, nagyon jóízű gomba. Leginkább levesekben és paprikásformában lehet felhasználni.