5. Jeruzsálem vallási jelentősége a keresztyénségben és az iszlámban

Jeruzsálemnek fontos szerepe van a Messiási ígéretekben, amelyeket az Újszövetség Jézusra alkalmazva idéz. Jézus életének eseményei a Szent Városhoz és a Templomhoz kapcsolódnak. A gyermek Jézust felvitték szülei a jeruzsálemi Templomba, hogy "bemutassák az Úrnak-. A tizenkét éves Jézus a Templomban beszélget a írástudókkal. Megkísértetése alkalmával az ördög a Templom párkányára vitte. Hároméves nyilvános szereplése idején ünnepek alkalmával rendszerint felment Jeruzsálembe, betegeket gyógyított, tanított. Jeruzsálemhez kapcsolódnak a szenvedéstörténet nagy eseményei: bevonulása Jeruzsálembe, a Templom megtisztítása, az utolsó vacsora, gyötrődése és elfogatása a Getsemáné-kertben, elítéltetése, kereszthalála, eltemettetése, feltámadása. Jeruzsálem a színhelye a Szentlélek kitöltetésének, az első gyülekezet megalakulásának, az apostolok első igehirdetéseinek és az első keresztyén vértanú halálának.
Az őskeresztyén vallási gondolkodásban Jeruzsálem nem földi többé, hanem mennyei. Az egyház a "lelki Izráel-, a mennyei Jeruzsálem pedig a hívők anyja (Galata 4:26). A Jelenések könyve részletesen leírja a "mennyei Jeruzsálemet-: "És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.- (Jelenések 21:2)
A keresztyénség történelme során egyszer próbált Jeruzsálemről földi szempontból gondolkodni és gondoskodni, ez a keresztes háborúk korszaka volt. Hegel így önti filozófiai gondolatokba a "szent sír felszabadításáért" vívott keresztes háborúk kritikáját: A keresztyének meghódították Jeruzsálemet, de szellemükben ellenkezőjét hozták vissza annak, amit kerestek... A sírban a keresztyén világ nem találta meg azt, ami számára a végső igazság. Ebben a sírban a keresztyénség újra azt a választ kapta, mint a tanítványok, amikor ott az Úr testét keresték: "Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadott" (Lukács 24:5-6; vö. G. W. F. Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról (ford.: Szemere Samu) Budapest, l979., 672-673. lap.
Mohammed földrajzi látókörén kívül esett Jeruzsálem, de a város vallási, lelki fontossága nem kerülhette el figyelmét. Egyik fontos rendelkezése volt, hogy zsidó példát követve Jeruzsálemet tette meg az imádkozás irányának (qiblah). A muzulmánok kezdetben tehát Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak. A másik fontos "esemény" Jeruzsálemmel kapcsolatban Mohammed "éjszakai utazása" volt. A 17. szúra 1. versében olvassuk: "Dicsőség annak, aki éjszaka utazást tett az ő szolgájával a Szent Mecsetből az igen távoli mecsetbe, amelynek megáldottuk a környékét, hogy mutassunk néki jeleinkből! Bizony, ő az, aki (mindent) hall és lát."
A hagyományos Korán-magyarázatok szerint a »Maszdzsid al-’aqszá’« kifejezés a próféta éjszakai utazásának céljára, Jeruzsálemre vonatkozik. De nem a később ezzel a névvel illetett mecsetre, hanem a salamoni Templom helyére. Vannak olyanok is akik arra gondolnak, hogy Mohammed szavai nem a földi Jeruzsálemre vonatkoznak, hanem a "mennyei" Jeruzsálemre. De ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy a mai Jeruzsálem az iszlám számára a három legszentebb hely egyike.