Karácsony – szeretet ünnepe?

/ Boldvai Márton Betalan O. Praem., 2007.12.22, 2007. 21 /

Sokszor halljuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Mindenki együtt van a szeretteivel. A reklámokból boldog családok vigyorognak ránk, akik együtt díszítik fel a karácsonyfát, és biztos nagyon szeretik egymást. És látszik, hogy minden szép és jó, majd együtt kibontják az ajándékokat, és mindenki örül. Körülbelül így néz ki egy nem hívő ember karácsonya. És a miénk? A miénk azért kicsit más… Kicsit? Ugyan már! Teljesen más! Sokkal szebb!

            Emlékszem, mikor olyan 4-5 éves voltam, mindig nagyon vártam a karácsonyt. Nálunk otthon nem volt közös karácsonyfa-díszítés, hiszen a karácsonyfát és az ajándékokat az angyalka hozta! Karácsony előtt 2-3 nappal egy szoba éjszaka kulccsal bezáródott, és oda nem lehetett bemenni, mert ott az angyalkák díszítették a karácsonyfát. Még a kulcslyukon sem lehetett benézni, mert azt mondták a szüleink, hogy nekik kiskorukban, mikor benéztek a kulcslyukon, az angyalka a szemükbe fújta a port, és sokáig nem láttak. Tehát nem volt érdemes benézni a kulcslyukon…J  Majd Szenteste, mikor mindenki együtt volt,  a Szentírásból  olvasott nagyapám (ő volt a legidősebb), és egyszer csak az olvasás közben, megszólalt egy csengő a bezárt szobából, és zene hallatszott (kazettáról, de akkor ezt én nem tudtam). És mikor a tesóimmal bementünk a szobába, akkor ott volt a sötétben a világító karácsonyfa, alatta az ajándékok. Ekkor közösen még énekeltünk, majd imádkoztunk, és csak utána lehetett lerohanni az ajándékokat. Mindent egybevetve, szép volt…

            No de mit akartam ebből kihozni? Csupán azt, hogy persze mi is szerettük/szeretjük egymást, de a karácsony nem erről szól. A karácsony szeretet nélkül nem karácsony, de nem csupán a szeretetről szól a karácsony. Hiszen ha erről szólna, akkor csak egy lenne a többi (nem vallásos) ünnep között. De a karácsony ennél valami sokkal több. Azon kívül, hogy szeretjük egymást, és ajándékokat kapunk, nekünk másról is kell hogy szóljon a karácsony. Hiszen a karácsonynak van egy hangulata, számomra mindig egy kicsit, titokzatos, várakozással teljes ünnep ez. Pont mint a napkeleti bölcsek és pásztorok számára. Hiszen ők sem tudták, pontosan mire számítsanak, csak azt tudták, hogy megszületett a világ Megváltója, aki szereti őket. Persze, ők is vittek ajándékot, de nem ez volt a lényeg, nemcsak átadták az ajándékokat, aztán elmentek, hanem ottmaradtak Jézussal, Máriával, és Józseffel, és ünnepeltek, imádkoztak együtt, örültek, hogy megtalálták azt, akit már régóta kerestek. Tehát számukra sem az ajándékokról szólt a karácsony. Átadták őket és kész. Persze biztos Jézus is örült nekik, de nem ragadt le azoknál. Meg biztosan örültek, hogy együtt lehettek, és szerették egymást, de a lényeg nem ez volt. A lényeg maga Jézus volt, az hogy megszületett, közöttünk van! Az, akire már 4 hete várunk, végre megjött!

            Éppen ezért kívánom mindenkinek, hogy mi se ragadjunk le csupán az ajándékoknál és a szeretetnél, hanem merjük felfedezni, hogy tulajdonképpen kit is ünneplünk!