Mondd barátom, hallottad-e már ezt az üzenetet: Ha fáj a szíved, ha nem értenek meg, ha nyomorúság és bajok vesznek körül, ha fáradt, szomorú vagy – Valaki vár téged! Van, aki vár: Jézus Krisztus.
 
A madarak, a vadak, a halak mennek az ő kijelölt útjukon naponta. Megteszik az utat az ő fészküktől, odújuktól többször is napjában. Ezt jól megfigyelték a madarászok, halászok, vadászok, és jó vagy rossz indulatból hálókat feszítenek, tőrt vetnek, csapdákat állítanak az állatok útjába. A jó szándékú háló vagy hurok vetése jó célt szolgál. Az így elfogott állatokat – miután megfigyelték, megjelölték őket – újra útjukra engedik. A megfigyeltek ismeretében intézkednek a sorsuk felöl. A gonosz szándékkal vetett csapdák viszont a legtöbb esetben halált jelentenek az állatoknak. Ezek a csapdák jól el vannak rejtve, jól vannak álcázva. A gyanútlan, védtelen állatok könnyen beleesnek.
 
Így van ez sokszor a mi életünkben is. Az emberhalászok ma is kivetik Jézus Krisztus parancsára a hálót. Céljuk az, hogy tanítvánnyá tegyenek minden embert. Megcsillantják az örök élet reménységét, lehetőségét Jézus Krisztus parancsa szerint az emberek előtt. Az Úrhoz való tartozás jele a bélyeg, a pecsét: a Szentlélek. Milyen csodálatos, hogy sok ember találja meg Jézusban a szabadítást, a megújulást, és lesz Isten gyermekévé!
 
De az orvvadász is szertejár, hálót vet, csapdát, hurkot állít, vermet ás, mindent megtesz, hogy foglyul ejtse Isten gyermekeit és eltérítse őket a keskeny útról. Nagyon oda kell figyelni lépéseinkre, mert utunkon ott van álnokul az orvvadász is, hogy a gyehennára taszítson!
 
A zsoltáros is úgy érzi magát, mint a tőrbe esett madár. Magányából, szorongásából, félelméből, bajaiból egyetlen kiutat lát csak: Szemeimet mindenkor az Úrra vetem! Egyetlen oltalom, menedék, menvár ma is, ha szemeinket az Úrra emeljük! Mert ő szabadít meg a madarász tőréből, Ő szabadítja ki lábamat a tőrből.
 
Milyen sokszor érezzük, hogy – jaj – beleestünk a madarász tőrébe, belementünk a hálójába, megfogta lábunkat a hurok. Vergődtünk, kínlódtunk, próbálkoztunk szabadulni, míg minden erőnk elhagyott, és ott feküdtünk reménytelenül kilátástalan helyzetünkben. És akkor halljuk, látjuk, hogy arra jár a drága Megváltó. Egyetlen esélyünk van, hogy kiáltunk, hogy segítségül hívjuk az Urat! És Ő arra elmenendő, látja reménytelen helyzetünket, és kedvesen, bíztatón kérdi: – Akarsz-e szabadulni? Akarod-e, hogy kihúzzam lábadat a tőrből? Akarsz-e újra szabadon szökdelni, vidáman, hálás szívvel járni az úton? Én vagyok a te Gyógyítód, a te Szabadítód!
 
Oly mélyek sebeid, hogy ember azt már meggyógyítani nem tudja, semmilyen vigasztalás nem használ már neked. Próbáltál mindent, akartad kihúzni a tőrt te magad, másokat is kértél erre, de nem sikerült. Sebed csak elmérgesedett, elgennyesedett, és mélyebb lett, mint azelőtt. De egyszer közeleg feléd a nagy lehetőség, a reménysugár a gyógyulásra: Jézus közeledik feléd! Ne hagyd elmenni az alkalmat, hanem kiálts: – Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Ez az egyetlen lehetőséged, hogy ki legyen húzva lábadból a tőr, hogy megszabadulj, hogy meggyógyulj! Soha vissza nem térő alkalom! Kiálts, hogy az égig hasson! Nem baj, ha mindenki hallja. De megérintheted Őt hittel, csendben, hogy csak a lelked kiált, hallja a te Megváltód, és tekintete találkozik a tiéddel. Csak kiálts, hogy megszabadulj!
 
Ott ülsz a verem mélyén, és várod, hogy jöjjön az orvvadász, és onnan kivegyen téged. Körülötted sötétség, de ahol beestél, ott maradt egy rés, és ezen keresztül felfelé nézhetsz az Egek urára. Szívedet eltölti a reménység: – Ne örülj, én ellenségem, mert most bűnbánatot tartottam, mert vétkeztem az én Istenem ellen, de tudom, hogy leperli az én peremet és meghozza az én ítéletemet, és az ítélet kegyelem lesz! Hisz azért vár az Úr, hogy megkegyelmezzen, csak ismerd el, hogy vétkeztél ellene! Ha látja az Úr a bűnbánat könnyeit, szívedet tisztára mossa drága vére. Akkor érzed, hogy kiáltásodra felelt a te Istened, kiemel a sötétségből, megszabadít a veremből, még mielőtt jönne az orvvadász, aki azért vet tőrt, hogy öljön, pusztítson és raboljon.
 
Isten akarja, hogy megszabadulj, tökéletesen meggyógyulj! Kiálts Hozzá még ma!

Horváth Imréné
Pécs-Felsőmocsolád