1A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?! 2Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre. 3Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember? 4Az ÚR ott van szent templomában, az ÚR, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket. 5Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. 6Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük! 7Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát. " (Zsoltárok 11)

Az Úrhoz menekülni, nem pedig emberekhez az emberi bántások elől - ez a megfelelő megoldás. A bántások igen változatosak lehetnek - az apró bosszantástól elkezdve a fizikai erőszakig minden előfordulhat világunkban. Egy mozgáskorlátozott és vak férfit, aki emberi latolgatás szerint már nem sokáig élhet, mivel rosszindulatú daganatai is vannak, a volt felesége teljesen kifosztott minden vagyonából, sőt mosás címén még a jó zoknik helyett is rosszakat visz neki vissza. Ha ereje teljében lenne, talán csak legyintene rá, így azonban megkeseríti végső napjait, s a megbocsátás sem egyszerű. "Vak elé gáncsot ne vess" - szólt a mózesi törvény, vagyis a kiszolgáltatott embertársadat ne semmizd ki, ne élj vissza erőfölényeddel! Ezt az alapelvet nem érvénytelenítette sohasem a későbbi kinyilatkoztatás, tehát ma is komolyan kell vennünk.
"Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti." (5. v.) Uram, segíts, hogy soha ne folyamodjam jogtalan és erőszakos eszközökhöz, ha viszont engem ér kár, tudjak hozzád fordulni vigasztalásért, és hagyjam az igazságszolgáltatást rád!

MÁRIA.