Az önmagunkban való kételkedés miatt sokan meghátrálnak félelmükben. A Zsidókhoz írt levélben Isten Igéje azt mondja, hogy az igaz ember hit által él, de ha meghátrál az nincs Isten kedvére (Zsidók 1038). Ez nem azt jelenti, hogy Isten haragszik rá, de bizony elszomorítja, ha kevesebbel beérjük, mint az a bizalomteljes élet, amit Krisztusban biztosított számunkra.

A hit azt jelenti, hogy bízunk Istenben és az Ő Igéjében. Lehet, hogy jó kapcsolatod van Istennel és nem jelent számodra problémát, hogy bízz Benne. Viszont ha arról van szó, hogy magadban bízz, hogy a helyes dolgot teszed, akkor meghátrálsz és hagyod, hogy a félelem leuraljon és visszahúzzon.

Isten azt tanította nekem, hogy ha nem bízom magamban a megfelelő módon, akkor igazából Benne nem bízom, mivel Ő bennem él, irányít, vezet és igazgat, mert én kértem rá, hogy így tegyen. Isten ígéreteinek kell hinnem, nem pedig a saját érzéseimnek és gondolataimnak. Természetesen bármelyikünk tévedhet és hibát követhet el. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy a jó irányba megyünk, aztán rájövünk, hogy hibáztunk, de ettől még nem dől össze a világ. Ha a szívünk tiszta és őszintén keressük Isten akaratát, még ha hibát ejtünk is, Isten közbe fog avatkozni, és vissza fog minket vezetni a helyes vágányra. Hiszen megígérte, hogy Szent Szelleme által igazságban fog vezetni (János 1613).

Egyébként pedig, ne félj attól, hogy hibázol. Soha nem lehetsz sikeres anélkül, hogy ne követnél el hibákat. Szerintem az emberek túl nagy figyelmet fordítanak a hibáikra. Megvalljuk, őket megbánjuk őket, és elfogadjuk Isten bocsánatát. És természetesen tanulunk a hibáinkból, amik értékes leckék lehetnek az életünkben. Ne hagyd, hogy a hibád miatt bűntudat és rossz érzés gyötörjön, de hagyd, hogy a tanítómestered legyen. Sose feledd, azért mert időnként hibázol, még nem vagy selejtes!

Tanuld meg különválasztani azt, amit teszel, attól, aki vagy. Mivel emberek vagyunk, hibázunk, de ettől függetlenül Isten gyermekei vagyunk, és Neki jó terve van számunkra. Mennyei Atyánk hosszú tűrő, gazdag az irgalomban és telve van szerető kedvességgel, jósággal felénk!

Joyce Megyer