Szathmáry Olga Ottília
Égi fény
Fürdik lelkem októberi égi fényben.
Napsugár járja át zsigereim.
Elraktározzák sejtjeim.
Árnyék és fény játszik a kertben.

Delelőn a nap, az eleven tűzgolyó.
Emberi szem megvakul, ha soká néz belé.
A lávafolyam, a magma is ilyen ízzó!
Ikaroszt is megperzselte, szállván felé.

Szél sem rebben, nézem és csak állok.
Sárgult levelei peregnek a tulipánfának.
Lila színben pompáznak a pillangóvirágok.
Tarka szárnyú lepkéik már bebábozódtak.

Az új életet adó fenséges tavaszt várják.
Csókjaikkal ébresztik reggelente szirmaikat,
szárnyukkal szeretőn, gyöngéden simogatják.
Káprázatos tánccal varázsolják el virágukat.

Tiszafán megpihent rózsaszirmok,
Szellőcske hátán földre hintáznak.
Rózsaszirom-szőnyeg hull takarónak.
Lelkem rezdül, ébrednek a vágy-álmok.

A puha éj harmatcsepp gyöngyöket
fűzött fel üde fűszálakra, s a tűző nap
sem szárította fel még a gyönyöröket.
Beteljesült vágyakat őriz sok paplan.

Napfény szűrődik át a fák ágai között.
Erdő ezer színe, Istennek őszi ajándéka.
Télidőn boldogítson így, Földanya hava.
Lelkünk napsugár legyen, mit megőrzött

NEM BÚCSÚZOM ŐSZNEK SZÉPSÉGTŐL.
Egy piciny sugarat kezembe szorítottam.
Szívembe, lelkembe fogadtam Istentől.
LESZ ERŐM NEHÉZ IDŐKBEN, MEGFOGADTAM.

Jó reggelt szép napot!!!!!
DanóTímea :
A reggel mosolya...

Édes, finom meleg bársony,
Arc simító langyosság.
Nap sugarát átölelő,
Édesen szép tarkaság:
Tisztaság,
Barátság.

Édes kávé friss illata,
Levegőben cikázva.
Táncot jár a napsugárral,
A mosolynak forrása:
Áldása,
Varázsa.

Friss pirítós jó illata,
Reggel táncra hívogat.
Forró tea jó zamata,
Kedvességre csalogat:
Hívogat,
Simogat.

Virág- dallam szín-pompája
Suhan át a hangokon.
Reggel vidám kicsi szálán,
Igaz barát szálakon:
Szárnyakon,
Ágakon.

Törhetetlen, igaz hű szál,
Barát bársony virágán.
Mely illata az égbe száll,
A reggelek aranyán:
Fonalán,
Mosolyán.