Valami hiányzik...

Amikor az emberek először találkoztak a vitamin hatásával, számukra ismeretlen fogalom volt. Bizonyos betegségek kialakulását megfigyelések révén különböző dolgokkal hozták összefüggésbe. Egy tudós az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején egereken végzett kísérletei alapján a következőket tapasztalta: "Egyetlen állat sem élhet meg olyan keveréken, amely tisztán proteint, zsiradékot és szénhidrátot tartalmaz, sőt még akkor sem boldogul, ha a szükséges szervetlen anyagokat gondosan pótoljuk". Tehát az addig létfontosságú tápanyagokon kívül léteznie kell más vegyületeknek is, amelyek ugyanolyan fontosak, mint az eddig ismertek. Csak akkor még nem tudták, hogy mi vagy mik azok. Már ismerték az angolkór és a skorbut súlyos következményeit, de ismeretlenek voltak a betegségek kiváltó okai, a vitaminok.

A véletlenek sorozata vezetett a B1 vitamin felfedezéséhez

1912-ben egy lengyel biokémikus kutató, Funk a rizskorpából előállított kristályos anyaggal gyógyítani tudta a beriberi nevű betegséget. Az anyag egy amin-vegyület volt. Tőle származik tehát a vitamin elnevezés, melynek első tagja, a "vita" szó életet jelent, a második pedig nyilván a már említett aminra utal. Vagyis a vitaminok olyan anyagok, amelyek az élethez nélkülözhetetlenek, szervezetünkben azonban nem, vagy nem elegendő mennyiségben képződnek.

Az 1800-as évek második felében egy japán orvos a tengerészeknél egy félelmetes betegséget vélt felfedezni, melynek egyik tünete a merev járás volt. Ezer matróz közül csaknem a felénél tapasztalta. Először a betegség a batáviai börtönben tört ki, annak ellenére, hogy javultak a fogva tartottak ellátási körülményei. A fő táplálék a rizs volt, de a korábbiakkal ellentétben hántolt, fényezett állapotban került az elitéltek asztalára. Időközben a beriberi Ázsiában, Afrikában, Indonéziában egyre több áldozatot szedett. A betegség tünetei az akkori leírások szerint: a megmerevedett izületek, parázsló hőség, izomgörcsök, amelyet bénulás követ, kínzó, legyűrhetetlen fáradság. A kormányzat a tudósok segítségét kérte a probléma megoldásában. Pasteur egyik tanítványát, Christiaan Eijkmann-t ajánlotta, aki már évekkel ezelőtt beszámolt Pasteurnak Jáva-szigetén, holland katonaorvosként a beriberi gyógyításában (ami akkor természetesen még sikertelen volt) szerzett tapasztalatairól. 1886-ban elkezdte a kutatócsoport munkáját Batáviában. A betegség hátterében mikrobákat, kórokozókat, baktériumokat kerestek, miközben a tüneteket folyamatosan tanulmányozták a börtönlakókon. Az állatkísérleteket tovább folytatva kiderült, hogy a beriberi nem fertőző betegség. Nem baktérium okozza. A megoldást a véletlen események sorozata segítette. Elfogyott a tyúkok takarmánya, amelyet a konyháról származó ételmaradékkal (rizs) pótoltak. Rövid időn belül az addig egészséges állatokon is a börtönlakóknál előforduló jellemző beriberi tüneteket tapasztalták. A számtalan megfigyelés és kísérlet után felmerült a kérdés: lehet, hogy valami van a rizshéjban? Ismét egy véletlen következett. Új felügyelő került a kórház élére, aki felháborodott azon a pazarláson, hogy hántolt rizzsel etetik a tyúkokat. Azonnal megparancsolta, hogy hántolatlan rizzsel táplálják a tyúkokat, aminek következtében pár nap alatt megszűntek a kellemetlen tünetek. Számtalan állatkísérlet, később emberi vizsgálatok következtek még, végül Eijkmann 1929-ben megkapta az orvosi Nobel-díjat, annak elismeréseként, hogy felfedezte az első vitaminhiány(B1) okozta betegséget. A történet is bizonyítja, hogy a manapság nagyon egyszerűnek tűnő összefüggések felfedezését bizonyos betegségek és a táplálkozás (ebben az esetben a vitaminbevitel) közötti több évszázados megfigyelés és kutatómunka tette lehetővé. Van, de nem elég?

Köztudott, hogy a táplálkozás fontos szerepet játszik vitaminszükségletünk kielégítésében. A vitaminok leegyszerűsített hatásmechanizmusának lényege, hogy az emésztőcsatornából felszívódnak és bekapcsolódnak a szervezet különböző életfolyamataiba. Mikor beszélünk optimális vitaminbevitelről? Akkor, ha a fogyasztás kielégíti a szervezet szükségletét, vagyis a többletbevitel már nem javítja a különböző funkciókat, nem növeli az ellenálló képességet. Avitaminózisnak nevezzük azt az állapotot, amelyben a szervezet teljesen nélkülözi egy vagy több vitamin jelenlétét. Ma avitaminózissal ritkán találkozunk. Ilyen avitaminózis volt régen a hajósok réme a skorbut. Gyakrabban fordul elő hypovitaminózis, amely a nem megfelelő vitaminellátottságra utal. Az esetek többségében ez azért fordulhat elő, mert nem figyelünk a különböző állapotváltozások (pl.: terhesség, betegségek, megváltozott életkörülmények, intenzív sportolás stb.) következtében kialakuló megnövekedett szükségletre, vagy ugyan energiában eleget, sőt sokszor többet eszünk a kelleténél, de például a szénhidrátbevitelen belül a túlzott mennyiségű: kristálycukor, üdítők, édességek miatt több B1 vitaminra lenne szükség. Ezt azonban a felsorolt ételek, élelmiszerek nem tartalmazzák.

Ásványok, nyomelemek is szükségesekA vitaminok mellett szervezetünkben szintén kis mennyiségben előforduló, energiát nem szolgáltató, ugyanakkor nélkülözhetetlen anyagok a makro- és mikroelemek. Hiányuk esetén számtalan tünetet fedezhetünk fel a fáradékonyságtól a szexuális zavarokig. Sokszor eszünkbe sem jut, hogy ezek a milligrammnyi mennyiségben előforduló elemek ilyen fontos szerepet játszanak. A makroelemek csoportjába tartozik a Na, K, Ca, Mg, P. A mikroelemekhez soroljuk a vasat, a cinket, a mangánt, a rezet, krómot, szelént, jódot. A fáradékonyság sokféle betegség, hiányállapot tünete lehet. Előfordulhat, hogy egyik kiváltó tényezője a vashiányos táplálkozás, de a C-vitamin és a cink lehetséges hiánya is hozzájárulhat kialakulásához. A vas részt vesz az oxigénszállításban és -tárolásban, javítja a testi erőnlétet, valamint fokozza az immunitást. Hiányában gyengülhet az ellenálló-képesség. Vasban bővelkedő élelmiszerek például: máj, sovány húsok, száraz-bab, lencse, paraj, sóska, mák. Ha egyidejűleg C-vitamint is tartalmaz az étkezés, az nagymértékben javítja a vasfelszívódást