július 26.

ÚTKÖZBEN

"És elindultak a Hór hegyétõl a Veres-tengerhez vivõ úton... És a népnek lelke megkeseredett útközben." 4Mózes 21,4

Mi is útközben vagyunk. Születés és halál között. Sok mindenre csak most van lehetõségünk. A két állomás közötti idõ a kegyelem ideje. Isten mérte ki utunkat. Nem tudjuk, mennyire vagyunk a végállomástól. Nem korkérdés ez. Az Ige azt mondja: "A népnek lelke megkeseredett útközben." Ezt az állapotot nagyon jól ismerjük. Lehet, egy szót sem szólunk, de belül keserû gondolatok rágnak bennünket. Izráel életében az volt a nehézség, hogy meg kellett kerülni egy országot, Edomot. Megkeseredtek a felesleges út miatt. Lehet, hogy sokszor egy embert kell megkerülni, mert nem enged valamiben. Nagyon sokszor a bizalmatlanság, igazságtalanság keserítenek meg. Figyelted már, hogy sokszor belül magadban beszélsz? A megkeseredésbõl szólás lett. "Szólott a nép Isten ellen és Mózes ellen." Ne gondoljátok, hogy ami belül van, az ott is marad. Nagyon sokszor szólok a rendszer ellen. Miért van így? Ott a keserû gondolat a fõnök, a munkatárs ellen. Izráel is kimondja megkeseredését: "Nincsen kenyé r, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk." Ez a kifogás, hogy valami nincs. Hányszor mondtam már, hogy lóg a kilincs, és nincs aki megcsinálja! Talán nincs lakásunk. Az utcában minden háznál bent van a víz, csak nálunk nincs. Sajnos nem tudjuk, hogy amikor ember ellen morgunk és panaszkodunk, az az Isten ellen irányul. Akármilyen rossznak vagy kellemetlennek látszik is, Isten mindig úgy szeret, ahogy nekünk javunkra válik.




Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin.

_______________________________________________
lizaneniahitat-l mailing list
lizaneniahitat-l@listserv.ps.hu
https://listserv.ps.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/lizaneniahitat-l