Ez megvan írva:
"Aki hisz és bemerítkezik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." Márk. 16:16

Jézus egyértelműen elmondja mi lesz azokkal, aki nem hisznek. El fognak veszni, el fognak kárhozni. Azt is közli a körülötte állókkal, hogy akik hisznek bemerítkeznek, és ennek lesz egy áldott következménye: üdvözülnek. Ezenkívül hatalmas dolgok is kísérni fogják bármerre megy. Ezekből az Igékből kiderül, hogy csak két lehetőség van az emberek számára.

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.

1. 
A történelemből jól ismeretes, hogy még a középkor derekán is laposnak hitték a Földet. Sőt, az ókorban azt hitték, hogy egy hatalmas tengeri teknős hátán álló négy elefánt hordozza a Földet. Számtalan hasonló felfogás és mitológiai nézet uralkodott ebben az időben. Ez a felfogás mélyen átitatta az ókori ember hitét, világnézetét és kultúráját. A Biblia ugyanebben az időben íródott. Az, hogy ilyen tudománytalan hiedelmek nem keveredtek bele, már önmagában is figyelemre méltó. Egészen másként ír a felvetett kérdésről:
“[Isten] terjeszti ki Északot, az üresség fölé függeszti fel a Földet a semmiben” (Jób.26,7).

Gazdag vagy szegény

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?

A plébános úr Kárpátalja egyik kisvárosában szolgált még a háború előtt.
Húsvét reggelén, amikor a zsúfolt templomban felment a
szószékre prédikálni, egy üres és rozsdás kalitkát vitt magával
és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és
kíváncsian vártuk, mi lesz ebből. Az atya elkezdte a prédikációt:

"Amikor tegnap végigmentem a Fő utcán, szembe jött velem egy fiatal
gyerek, kezében lóbálta ezt a kalitkát. A kalitka alján három kis
vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől.

Részlet János Apostolnak a Korinthus beliekhez írt első leveléből:

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

Szép hétvégét!

Ahogy a holdsugár világít az éjben, Úgy ragyog a szeretet az ember szívében.Ez a fény vagy bennem, Barátságod csillaga csillog a lelkemben.Szereteted melenget, mint puha takaró, Tévedéseimben Te vagy útmutató.Fájó sebeimre, mit mások feltéptek, Hűs kezed simogatása hozza meg az enyhet.Sóhajaim elcsitítod, könnyem felszárítod, Bánatos arcomra is mosolyt csal mosolyod.Köszönöm, hogy barátom vagy, Segítőm, ha baj van, Hagyd, hogy fényem, - mit te gyújtottál,Áldásként rád szórjam...

  Isten világa csodálatos, teremtése tökéletes. Mi emberek csúfítjuk el,

  tesszük elviselhetetlené világunkat, élőhelyeinket. Amihez csak

hozzáférünk, azt mindent megpróbálunk átalakítani, átformálni, leigázni,

hasznunkra fordítani. Mindent megteszünk azért, hogy bírtokolni,

írányítani tudjuk a természetet, és kihasználni, uralni. A gondozására,

ápolására  nem fordítunk időt, erre már sokszor  "nincs időnk".

Testünk, lelkünk gondozását, ápolását is elhanyagoljuk, ez álltal

lebetegítjük,:  a rossz, negatív godolatokkal, beszéddel, cselekedeteinkkel.

Az Úr a gondviselőd

;Vesd az Úrra terhedet, és Ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem,
hogy ingadozzon az igaz" (Zsolt 55,23).

Nehéz a terhed? Vessed a Mindenhatóra! Míg magad hordod, leroskadsz alatta, de ha az Úr átveszi tőled, Ő viszi helyetted, nem lesz már
teher a számodra. Ha viszont továbbra is neked kell viselned, erőssé tesz, hogy elhordozhasd. Rajtad lesz a teher ugyan, de a gondja már
nem a tied lesz. Sőt, áldássá lesz a teher rajtad. Avasd bele az Urat az ügyeidbe, és akkor nem görnyedsz meg a teher alatt, akármilyen roskadó legyen is az.

Jézus nálad is zörget
(Vékey Tamás)

Egy festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (3,20). 
A festő kisfia megszólalt: 
 Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr 
Jézus nem is tud bemenni! 
Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót,  és ha Őt behívják.

Isten szeretetéről

ahogyan Ő szeret minket, és ahogyan mi szeretjük Őt Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
(János. 3.16)
Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten a szeretet.

Akarom: fontos ne legyek magamnak,

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.