Ha pénz az istened

Ha pénz az istened, a világ meghajol előtted,

nyugalmad van és feletted kék az égbolt, felhőtlen,

de valahol mélyen, legbelül, békességed nincsen.

Kevésnek tűnik a sok, hajszolod a még több kincset.

Szórakozhatsz és számodra semmi se lehetetlen,

életed mégis örömtelen, s kiégett a lelked.

Szép ruhákba öltözhetsz, csilloghat arany ékszered,

belsőd fénye nélkül, külső szépséged is fénytelen.

Pénzedért szívesen szolgálnak neked az emberek,

de hűséges barátot semennyi pénzért nem vehetsz.

“Keressétek elsõsorban Isten Országát és annak igazságát, és a többit mind megkapjátok!”
(Mt 6,33)

• Mindennapi életem programjaiból kitûnik-e, hogy fontos nekem Isten Országa?
• Mennyi idõt fordítok építésére?
• Megteszek-e mindent azért, hogy magam és mások minél jobban megismerjék Isten Országát?
• Komolyan veszem-e azt, hogy formáljam magam és mások gondolkodását?
• Mennyire azonosultam az evangéliummal?
• Milyen az értéksorrendem?
• Mi az életem központi kérdése?

A FARIZEUS ÉS A VÁMSZEDŐ

Két ember imádkozni

Felment a templomba:

Szívük nem egyforma.

Az egyik gőgös, öntelt,

Csak magát dícséri;

Jól mondja, úgy véli.

A másik bűnét bánja, 

Halk szava fájdalmas:

Az első gyorsan végez, 

Mint jött, úgy távozik,

Semmit sem változik.

Istenem, gyenge vagyok jónak lenni,
Gyenge vagyok bármi jót tenni.
Adj erőt, hogy jót cselekedjek,
S ne hagyd, hogy vétkezzek.

Én mióta élek, csak adni szeretnék neked,
Nem is kérem, hogy Te tégy asztalomra kenyeret,
De emberként gyenge vagyok,
Gyengeségemben hozzád fordulok.

Én nagyot tenni nem akarok,
De megváltozni egyedül kevés vagyok!
Adj erőt nekem segíteni...
Hogy tudjak másokkal jót cselekedni.

Hadd legyek én a világ fekete kávéjában a tej.
Legyen az tőlem gyengébb és hidegebb...

1 János 5:13 – “Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” Isten azt szeretné, ha megértenénk az üdvösséget. Azt akarja, hogy biztosak legyünk benne, hogy ő megmentett minket. Foglaljuk ezért most össze a megtérés főbb pontjait:

(a) Mindannyain vétkeztünk. Tettünk olyan dolgokat, amik nem tetszenek Istennek (Róma 3:23)

(b) A bűneink miatt megérdemeljük, hogy büntetésként örökké el legyünk szakítva Istentől (Róma 6:23).

Ez megvan írva:
"Aki hisz és bemerítkezik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." Márk. 16:16

Jézus egyértelműen elmondja mi lesz azokkal, aki nem hisznek. El fognak veszni, el fognak kárhozni. Azt is közli a körülötte állókkal, hogy akik hisznek bemerítkeznek, és ennek lesz egy áldott következménye: üdvözülnek. Ezenkívül hatalmas dolgok is kísérni fogják bármerre megy. Ezekből az Igékből kiderül, hogy csak két lehetőség van az emberek számára.

Zelk Zoltán: Őszi mese    Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.  -Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!  A falevél erre sírva fakadt.  -Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom.

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.

Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se,
Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
Mint kisgyerek az édesanyját.
A vackorfa a beojtott ággal összenő,
Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
Én kedvesem,
És szebb is vagyok, miként az éjszaka
A számlálhatatlan csillagoktól.

(József Attila)

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam,
s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott,
éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.

     Jézusnak hét kijelentése, "szava" volt a kereszten. A Golgotára felérkezve leteperték, és felfeszítették a keresztre. Mikor a római katonák átszögezték kezét és lábát, ellenségeiért imádkozott: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!" Azokért imádkozhatott, akik tudatlanságból cselekedtek. Mély részvétet érzett irántuk. A római százados megtérése jelzi imája eredményét.
   Két latorral együtt feszítették meg, akik először a tömeghez kapcsolódva gúnyolták és csúfolták.