Városai pusztává, sivataggá és kopár földdé lesznek, a melyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta. Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kőfala is ledől. Jőjjetek ki belőle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétől.

Jeremiás könyve 51,44 olvasása a weben >>

Mindenkor örüljetek!

"Mindenkor örüljetek!... Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok."

(I. Thessz. 5,16. 18.)

Ha van valaki, aki már ebben az életben is boldogságot élvez, az Jézus Krisztus hűséges követője. Isten gyermekeinek kötelessége, hogy derűsek legyenek! Törekedniük kell a jó kedélyállapotra. Isten nem dicsőülhet meg gyermekei által, ha azok állandóan borús felhő alatt élnek, amely mindent beárnyékol, ahová csak mennek.

Minden kedves klubtagnak áldásokban gazdag, boldog karácsonyt kívánok!

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Sándor Ernő: Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.

Karácsony – szeretet ünnepe?

/ Boldvai Márton Betalan O. Praem., 2007.12.22, 2007. 21 /

Sokszor halljuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Mindenki együtt van a szeretteivel. A reklámokból boldog családok vigyorognak ránk, akik együtt díszítik fel a karácsonyfát, és biztos nagyon szeretik egymást. És látszik, hogy minden szép és jó, majd együtt kibontják az ajándékokat, és mindenki örül. Körülbelül így néz ki egy nem hívő ember karácsonya.

És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze. Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklő szerszámokkal. És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, a kik értelmesek és jóindulattal valának az Úr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dícsérvén az Urat, atyáik Istenét.

ÁLDOTT, BOLDOG BÉKÉS ÜNNEPEKET!

B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak!

Csanádi mre: Karácsony fája

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.